Fasang Árpád, sokoldalú és kiváló zenepedagógus, karnagy, zeneszerző muzsikus család gyermekeként született Krakkóban 1912-ben. Alap- és középfokú zenein tanulmányai után a budapesti Zeneakadémián tanult, zeneszerzés és középiskolai énektanár-karnagy szakon. Ezzel párhuzamosan tanítói diplomát szerzett.
Pályafutása során több városban töltött be zenetanári állást, Orosházán, Szarvason, Sopronban. Pedagógusi tevékenysége mellett vezetői feladatokat is vállalt, a Győri és a Budapesti Zeneművészeti Szakiskolában igazgató volt. Minisztériumi főtisztviselőként, ELTE előadóként sem szakadt el a pedagógiai munkától. Kórusvezetőként ifjúsági és felnőtt kórusokat vezényelt, eredményes munkájának elismeréseként a Kórusok Országos Tanácsának tiszteletbeli tagjává választották. A Pedagógus Kórusok Országos Társaságának egyik alapítója, majd örökös tiszteletbeli elnöke, zeneművek és könyvek szerzője volt.
Miniszteri tisztsége folytán több ízben találkozott Kodály Zoltánnal. A hazai zenekultúra értékeinek megőrzésében, terjesztésében Kodályt tekintette követendő példának. Támogatta az ének-zene tagozatú általános iskolák rendszerének kiépítését, amely elősegítette a klasszikus zene széleskörű terjesztését. Aktív pedagógusi pályáját a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatójaként fejezte be 1972-ben.
Nyugdíjba vonulása után is aktívan részt vett a magyar kulturális rendezvényeken, programokon. Ismeretterjesztő előadásait az ország szinte minden részén, a széles közönség számára, közérthető módon tartotta, de legfontosabbnak az ifjúság zenei nevelését tekintette.
A magyar népdalkincs értékeinek megőrzése számára a legfontosabb célok közé tartozott, ezért indította el a „Röpülj, páva” elnevezésű mozgalmat. Munkásságát számos díjjal ismerték el, kitüntetési közül legkedvesebb volt számára a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztje.
A Zeneiskola pedagógusai között többen személyesen ismerték, igazgatójukként tisztelték, úgy emlékeznek rá, mint fáradhatatlan, fiatalos lendületű, humánus emberre. Diákjait gyermekeiként szerette. Harmónia, tolerancia, segítőkészség jellemezte.
Egyik tanítványa, Bónis Ferenc így emlékezik rá:
„Fasang Árpád a Kodály-kor legbecsületesebb és legtisztességesebb embereinek egyike volt, aki mindig segített, ha tudott. Olyan valaki ő, aki nem kereste a békétlenséget, de nem is hunyászkodott meg a hatalom előtt. Valaki, aki mindig teljesítette kötelességét, bármilyen őrhelyre állította is az élet. Bölcs ember volt, egyenes és toleráns: nem kevés, amit élete példájával ránk hagyott.”
Kőszeghy Gabriella alkotása