A Kodály program és a Csepeli Zenélő Gyermekek Alapítvány.
Amikor tavaly az év végét zártuk és az újat köszöntöttük a szokásos éjféli koccintásokkal, jókívánságokkal, baráti vagy családi körben, bizony nem gondolom, hogy nostradamusi tulajdonságokkal, de legalábbis püthiai képességekkel megáldott ismerőseim közül bárki is ilyen évre gondolt, mint amilyenné ez a 2020 as esztendő végül is vált.
Rendkívülivé lett, mert ilyesmit, amint a népmesei fordulat is mondja, élő ember fia még nem látott. Az utolsó világjárvány óta eltelt több, mint száz esztendő és nemcsak, hogy nincs közöttünk senki, akinek tapasztalataira támaszkodhattunk volna, de még felkészületlenül is ért bennünket, legalább is itt Európában, mert, amint az lenni szokott, az ellenkezőjéig mindenki azt gondolja, hogy ő kiválasztott, őt baj nem érheti. Nos, gondolom, a 2021 es évet köszöntő koccintás kissé más gondolatok és érzések között fog majd végbemenni.
Természetesen a Mindenható, beépítette agyunkba és lelkünkbe a feledés gyógyító rendszerét, azért néhány gondolattal és tapasztalással mindnyájan bölcsebbek lettünk valószínűleg. Nem szeretném itt ezeket felsorolni, hiszen mindenki számára más és más bír jelentőséggel, de talán az általánosságok között ott van, hogy mi az a néhány dolog, ami mégiscsak a legfontosabb számunkra, és a túlélés szempontjából is. És azt is lássuk be, hogy, ha még ebből sem tanulunk, akkor eléggé sanyarú lesz a jövőnk.
A feladataim miatt is a lelkek állapota, érzékenysége, a hit és a komolyzene fontossága a mindennapokban, az alapvető emberi szükségletek mellett, eléggé központi gondolatai napjaimnak. Ezért mélyen megérintett, hogy a Kodályról elnevezett zeneiskolai hangszercsere program nem állt le mindenféle kifogással a rendkívüli évre való hivatkozással. Azért is meglepett, mert többeket érintő sportesemények és egyéb fejlesztések át lettek ütemezve.
Az iskolánk 2020 ban is gazdagodott és ezzel a tanulóinknak sokkal jobb hangszerek állnak most már rendelkezésére, mint egy évvel korábban. Akár ismét Elek após mesei fordulatnak nevezhetném, hogy a Fasang a hármas úthoz érkezett, azzal a különbséggel, hogy most nem elindulni kellett valamely irányba, hanem mindhárom irányból fogadni kellett az adományokat, az új lehetőségeket. Az EMMI –nek hála csak nyár óta 2 pianinóval, 2 fuvolával, 2 klarinéttal,1 oboával, 1 digitális pianínóval és hangszertartozékok sokaságával tudtunk megújulni. A második irányból, a Tankerület részéről is gondoskodtak rólunk, nemcsak majd kétmilliós összeget áldoztak hangszerállományunk javítására, karbantartására, de Tóth J. igazgató úr által lehetőségünk volt újabb 2 pianínót és egy fuvolát is vásárolni, lecserélve a sokszor már majd 50 éves hangszereinket . És, hogy a sok nehézség közepette még nagyobb legyen az öröm, az Iskolai Alapítvány végre néhány vonós hangszert is vásárolhatott a jobb, tanuló kategóriából, melyek az ügyes tanulóink kezében sok szép élményt okoznak majd. Végül, hogy hab is legyen a tortán, az egyik tanárnőnk szomszédja, aki néhány éve gordonkát vásárolt magának, felnőttként, már nem jutva ideje a gyakorlásra a hangszerét minden ellenszolgáltatás nélkül a Fasangnak ajándékozta.
Így múlik tehát a 2020 -as esztendő, a Tanulóink és a Tanáraink továbbra is lelkesen gyakorolnak, tanítanak, készülnek. A vírus okozta nehézségektől nem letörve, teszi az irodákban és a tankerületben is mindenki a dolgát. Néha kicsit másképpen, mint megszokhattuk ,alkalmazkodva az új helyzetekhez, de semmi szín alatt sem kedvetlenül, hanem figyelve egymásra és új megoldásokkal gazdagodva.
Budapest, 2020.11.27. Dr. Szentkirályi Aladár Miklós
